"Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?
Értelmetlen kérdés... Vajon a csillagok visszanéznek ránk?"
...
"Örökké éljek? Úgy hiszem nagyon egyedül lennék. De ha meg tudod osztani valakivel, akit szeretsz talán jó lehetne." ( Tristan )
...
"Azt mondtam keveset tudok a szerelemről. Ez nem volt igaz. Jó sokat tudok róla, mert láttam. Hosszú évszázadokon át néztem és csak ettől volt elviselhető, hogy a Földet néztem. Az a sok háború, kín, gyűlölet; elakartam fordulni, hogy ne is lássam többet. De láttam, hogy mennyire tud szeretni az ember.
Kutathatod a világűr legtávolabbi zugát is, de nem lelsz ennél gyönyörűbbet. És igen jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel.
És azt akarom ezzel mondani Tristan, hogy ... azt hiszem szeretlek. Olyan mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tied. És, hogyha szeretnéd, én nem kérek cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam szeretsz.
A szíved kell az én szívemért... ( Yvaine )
...
...és boldogan élnek, mert soha meg nem halnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése