Múló pillanatok

A konyhaasztalnál ültem. A falióra déli fél tizenkettőt ütött.
Az órára pillantottam - milyen békésen jár a mutató.
Majd visszafordultam, kortyoltam egyet a mézes tejemből és magam elé bámultam.
Ismét az órára néztem - már elmúlt három perccel.
Arra gondoltam, hogy soha többé nem hozhatom vissza az elmúlt perceket, másodperceket.
Soha nem ülhetek ugyanúgy az asztalnál, 2o1o december 3o-án, amikor az óra tizenegy óra, harminchárom percet és negyvenegy, negyvenkettő, negyvenhárom másodpercet mutat -
Újra kortyoltam és az ablakon besütő téli napsugarakat néztem.
A óra ingája tovább lengett -

Megkésve!

"A világ bármely részén élsz és bárki vagy
szeretném, hogy légy ma éjjel egy kicsit boldogabb...
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet -"
Békés Karácsonyt!

Hiányzik!!!

"A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk.
Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt,
hogy főt hajtsunk egymás előtt,
hiszen a Jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat.
Arra, hogy legyen szent minden ember számára
a mindenség ajándéka: az emberélet.
Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya
az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig.
Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál,
aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem.
Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol.
Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet.
Érted, aki barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék.
Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel,
ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről.
Érted, akivel együtt játszottam a szerepet életem színpadán."