A köd felszáll

az emberek bosszankodnak,
nekem tetszik csak.
esti homályban lépkedem,
a sűrű köd befed.

minden lépés egy rejtély,
mit hoz a következő mozdulat?
szaladok a fátylon keresztül,
utcai lámpák tompán világítanak.

riadtan nézek szét,
talán elvesztettelek -
de nem...ott állsz mellettem,
mosolyogva nézel le rám ... a homályon keresztül ...

átkarolsz, magadhoz vonsz,
pillanat mit vártam -
rám figyelsz, velem vagy -
de minden elvész hirtelen!

a köddel könnyedén elillantál -
hiába kapkodom utánad,
elfújt a heges szél -
... talán jövő ősszel ...


( újra találkozás reményében )

Csillagpor (Stardust ) - részeletek-

"Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?
Értelmetlen kérdés... Vajon a csillagok visszanéznek ránk?"

...

"Örökké éljek? Úgy hiszem nagyon egyedül lennék. De ha meg tudod osztani valakivel, akit szeretsz talán jó lehetne." ( Tristan )

...

"Azt mondtam keveset tudok a szerelemről. Ez nem volt igaz. Jó sokat tudok róla, mert láttam. Hosszú évszázadokon át néztem és csak ettől volt elviselhető, hogy a Földet néztem. Az a sok háború, kín, gyűlölet; elakartam fordulni, hogy ne is lássam többet. De láttam, hogy mennyire tud szeretni az ember.
Kutathatod a világűr legtávolabbi zugát is, de nem lelsz ennél gyönyörűbbet. És igen jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel.
És azt akarom ezzel mondani Tristan, hogy ... azt hiszem szeretlek. Olyan mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tied. És, hogyha szeretnéd, én nem kérek cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam szeretsz.
A szíved kell az én szívemért... ( Yvaine )

...

...és boldogan élnek, mert soha meg nem halnak...

Vágyálom

Tekintetem tekintetébe fúródott,
Egyikünk sem mozdult.
Az idő szaladt,
De a pillanat örökre megmaradt.

Álltuk egymás tekintetét -
Egyszer csak közelebb lép.
Váratlanul ért érintése
S dühös szenvedélye.


Engem még nem csókolt így soha senki -


Az álom véget ért.
Próbálom túlélni a valóságot,
S azóta várom azt
Ki teljesíti vágyamat.