Valami más

Egy pillanat. Egy pillanat amikor szépnek, szebbnek láttam őt. Más volt, mint máskor.
Egymás mellet álltunk, szemben egymással; sütött a nap - lemenőben volt már- , fújt a szél.
Szemébe néztem- Gyönyörű volt. Zöld, de eddig a pillanatig barnának láttam.
Ekkor másmilyen volt.
Szólni akartam, de torkomon akadt a kérdés.
Elfordultam, elfordult. Elmúlt a pillanat.
Ő, a barátom, de abban a múló pillanatban több volt, valami más, valami szép.
Nem szerelem, nem vonzalom.
Valami szép. ZÖLD. Napsugár visszaverődés a szemében.
Most, behunyom szemem és még mindig látom a ragyogást a szemében.

-Cél-

Elégedettség közt az elégedetlenség?
Megvan mindened egy "nagyszerű" élethez. A társadalom középszintjén éled elégedett életed. Mégis elégedetlenkedsz, amikor "mások szépek" s a te orrod görbe, szemed kancsal, fogad csorba, bőröd ripacsos, csontod gyenge; s még akkor is ha "mások boldogok" és neked nincs pénzed a bankkártyán, nincsenek márkás cuccaid s menő barátaid.
Elégedetlenség közt az elégedettség?
Megvan mindened, hogy boldog légy.
Élj!
Tekints azokra kiknek sorsa kettétört s nincstelenek. Adj hálát Istenednek a puha ágyadért, boldog s boldogtalan pillanataidért. Ne könyörögj a halálért.
Fogadd el magad s elégedetten élj!

"Összegzés"

Távol.
Ismerősök ismerős lépcsőfokain ülve, a hegy messzi csúcsát bámulva. Reggeli napsütésen át, süvít sz őszi szél.
Ikerház"ak", ismerős udvarok, rokonok, barátok - vihogás, bambulás- ... Kisgyermeki egyszerűségben, egy kacajban felleltem fájdalmat, dühöt, szerénységet, huncutságot, büszkeséget, pimaszságot, szeretetet.
Est. Tömeg. Mp3. Alkonyatkor kattan a fényképezőgép. Sötétedés utáni bújócska. Összenézés.Sokak közt is magányra találni.
Csend.
Búcsúzás. Vonatrobogás.
Itthon.
Hiányzik az ismerősök ismerős kapunyikorgása.

Nosztalgia.