Ezernyi gondolatomból egy.... Mielőtt létrehoztam ezt a blogot elgondolkodtam, hogy tényleg szükségem van rá? Végül is "itt vagyok". Szükségét éreztem annak, hogy írjak. Nem mintha egy üres füzet nem tette volna meg, amibe belevésem gondolataim, de mégis a 21. században élek. Néhanap úgy érzem a fejem széthasad a sok gondolattól, ami "itt bennt" kavarog. Ezek nem feltétlenül gondok, csak egyszerűen a GONDOLATAIM. Őket szeretném megosztani, még akkor is ha nem olvassa senki, csak a tudat, hogy maradandót alkottam... Gondolkodtam, hogy talán nem így kellene közölnöm gondolataim, érzelmeim, hogy talán jobb lenne ha egy barátomnak elmondanám, egy hozzám közel álló személlyel átbeszélhetnék mindent, de hát akkor hol marad az alkotás, a maradandóság. Majd rájöttem, hogy nem feltétlenül a közlés a lényeg, inkább saját magam megnyugtatásáért írnék, hogy tudatosuljon : a gondolataim megmaradnak. Annyi mindent szeretnék tenni még életem során, annyi mindennel szeretnék foglalkozni, ezeket mind átgondolni és tárolni nem tudom egy "szűk kis helyen". Ezer meg ezer oldalon keresztül tudnám részletezni emlékeim, jelenem, vágyaim képeit, megállás nélkül beszélnék és beszélnék, írnék, minden egyes kis részletet kigondolnék és elterveznék...talán megteszem. Most a leglényegesebb, hogy kivetíthessem és szemnek láthatóvá tegyem gondolataim, melyek MÉG zűrzavarosak.
