bocsánat.

csapj csak hozzám a buszon,
elviselem. majd tovább hallgatom
nevetésed. nagy az arcod, 
mínuszokban rá ne fagyjon a vigyor.

aztán fogsz, mint egy rongyot
s letörlöd, kitörlöd, ahogy tetszik.

nem nézel ki jól, tán baj van?
kérdeznéd, de helyette csak
gőgösen kijelented: te romhalmaz.
mit is tudsz te arról ... rólam.
vágjak jópofát neked, hozzád?
vágnék én hozzátok egyebet.

utazni kellene, épp most 
haragosan. bocsánatom nélkül.
hisz én már megbocsátottam, 
ha nem is szólaltál. nem 
mintha számítana, bárkinek is.
hallgass, ülj otthon egyedül.

haza kellene utazni. haza.
otthonodba, ahol várnak
narancssárga falak. oh...
hol van az már. idegen az
otthonod. teremts magadnak
újat. közbe meg ne fulladj
magadtól vagy ... könnyeidtől.

Add fel, kérlek...

Buta kis szerkezet. Mégis mit gondoltál - khöm, éreztél?

Nem volt még elég? Hogyan bírod ilyen soká? Széthasadok.

Honnan meríted az erőd? Feladnám...

Még meddig? Megtébolyultam már.

Hagyjuk! Kérlek, hagyjuk... Hagyd el!

Akard! Én akarom - hallod? Én akarom!

Most is alig lélegzel, mozogsz. Megéri?

Ez nyilvánvaló, tudod. De újra és újra befogadod.

Miért - hogy ismét földhöz vágjon? 

Ne dühíts! 

Folyton legyőzedelmeskedsz. Pedig próbálkozom, igazán.

Hagyd. Az ész érvek nálam vannak.

Érdekel? Minek is beszélek?

Gondolko... persze, persze. Az az én dolgom.

Lassan elsorvadsz, s utánad én is. 
Vagy hamarabb adom fel.

Nélkülem semmire sem mész.

Hogy Nélküle mire fogsz? Hadd mutassam meg!

Balga vagy. Hát nem tanultál mindebből?

Mindig ugyanazok a kérdéseim, az érzéseid.

És ha miattatok én is ostobaságot követek el?

Oh, már megtettem...

Ki dönti el melyikünknek lehet igaza?

Ha már érzel - érezd! Ez fáj! Ezt még én is ismerem!

Őröltség! Esztelenség! Nem teheted ez! 

Tanulj meg felejteni, add fel, kérlek...

többre nem tellett

"nagy meleg pulóver ma a szerelem,          ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem?
a végén úgyis kiderül,          hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül
kell folytatni.         néhány perc alatt 
az aranysárga napból bíbor alkonyat           lett, és száll a teagőz,
a parkban fákat színez egy cerkával az ősz."

szívd be.

értelek benneteket.
én is szeretek szédülni.
olykor többször is egymás után.
szédülni, aztán észhez térni.

idézőjel.szemembe.idézőjel

jegyezd meg ezt a napot - 

igen, majd felejtsd el.

azt,        amikor a "barátod", 

azt amikor,   akire életedet bíznád,

hazudik. 

Merre?

- Ez a lehetőség azért van, hogy elszalasszuk.
- Akkor integessünk.

vasárnapi ébredés

későre állítottam a vekkert, mielőtt szólt volna ébredtem.
fényben úszott a szoba, alig bírtam nyitva tartani szemem.
néhány pillanat, míg a kelő napba néztem, 
aztán rá.

takarójába burkolózva békésen aludt.
álmaitól nőttek ilyen hosszúra szempillái?
magamra húztam a paplant, visszahunytam szemem.
sütkéreztem még, mellette.

Boldog születésnapot, Világ!

a visszatérő pillanattal mit kezdenél?

Vörösen nedves

Megkaptuk az oly rég várt esőt. Most miért nem hagyjuk, hogy arcunkba csapjon?
Mielőtt elindultam azért magamhoz vettem a vörös ernyőmet - a biztonság kedvéért.
A hömpölygő vízben a lábamra tekintettem: a bokámig érő vörös tornacsukám színültig telt. 
Csak a fűzőimet sajnálom - amire hazaértem halvány rózsaszínné váltak. Megfulladtak?

talált kincs.

"Ne feledd,

a sérült lelkű ember veszélyes,

mert tudja hogyan kell túlélni."

Blogbejegyzés

     2011 júliusában késve érkeztünk a tusványosi Edda koncertre (nem igazán ismertem az együttes zeneszámait). A hatalmas tömeg miatt úgy döntöttünk megnézzük, máshol mi a felhozatal. És ekkor történt... Távolról haladtunk el a színpad mellett, nem figyeltem a dalszövegre, de a következő dallam hallatán megtorpantam. A koncert vége fele járt, az utolsó dalok között volt AZ A DAL. Az a dal, amelyik a belsőmig hatolt. Akkor senki nem tudta megmondani a címét.
     Majd egy évvel később a konyhában a rádiót hallgattam ebéd közben. Egy nagyon szép Edda dal szól. Megtetszett, persze a címét nem ismertem, de megjegyeztem a szövegéből egy részt és az interneten megkerestem, meghallgattam. Tovább kattintgattam az Edda dalok között, meghallgattam őket és igen....egyszer megszólalt a dallam. Még jó, hogy ültem...
     Azóta meghallgattam a dalt, a szövege is belopta magát a szívembe. E régi dal üzenetet adott át nekem is. Ha pedig felcsendül a dallam,csak behunyom szemem...


3 perc 39 másodperctől:

Kedves Barátom, te érted?

"...én jól tudom barátom, nincsen véletlen
dolgunk van egymással ebben az életben


kedves barátom, rég nem láttalak
de attól régebben szívembe zártalak
kérlek, térj be, ha valaha jársz felém
nevessünk újra, mint régen, oly könnyedén

dehogyis haragszom, hogyan is tehetném
egy életen át, az érveket keresném
sosincs igaza annak, 'ki sértődik
nem irigylem az életünk nézőit
ennyi butaság, ennyi fájdalom
a megváltást csak magamtól várhatom...
szürke utcák közé hozok szivárványt...


...de én mégis elfogadlak ilyennek
látom a szemedben, nem tudod, mit teszel
de majd egy szép napon, újra itt leszel..."


kedves barátom
nevessünk újra, mint régen, oly könnyedén.


-mindig mondogattam, hogy idővel minden tisztább lesz, 
ha eleget ismételgetem, talán elhiszem, 
vagy az idővel elfelejtem-

It's the same old story.

Most van vége.

Madarat lehetne fogatni velem. - De egy madár sincsen.

Viharfelhők közt

        
          Az ember ilyen időben nem tudja, hogy a valóság valóban a valóság-e,
kora este, amikor a gomolygó felhőtömegek közt néhol látszik az ég kékje, 
s a levegő tele van feszültséggel.
Láthatatlanul szikrázik.
          Őrjöngeni támad kedvem, netán ... dudorászni.

Öt perc "Mennyország"

Váczi Eszter Quartet - Voltak órák




"Voltak órák, amikor úgy tűnt mintha várna, valamire várna minden perc.
Ahogyan a tél is várta, de talán pont mi vártuk azt,
A balzsamos tavaszt, egy fuvallatot mára.

És voltak esték, amik a végtelent keresték, színevesztett pokrócokon álmainkat lesték.
De végül szerteszálltak, végleg tovább álltak, csak néhány fosztott emlék, amit itt hagytak a mára.

Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre, neked is épp az a féktelen érzelem veszett el belőle.

Voltak tájak, képzeletben vártak, kéz a kézben jártunk valahol.
Lehet, hogy egy macskaköves utca követ pont egy nyári tisztást,
Hol piknikezni kezdtünk, vagy éppen szeretkeztünk.

És voltak szobák régi illatokkal, félig nyitott ablak fakult csillagokkal.
Mégis ez lett a hely, ahol megbújhatunk végre,
Letűnt randevúknak poros helyszínére.

Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre, neked is épp az a féktelen érzelem veszett el belőle."

Emlékszilánkok

Még magamnál vagyok. De a testem zsibbad.
Megoldást kell találnunk a problémámra, barátom.
Végleg meghasadt a szívem.


Az agyam is zsibbad. Elvesztem az eszem.
Valahol félúton már elvesztettem.
Nem vagyok képes feladni. Pedig ideje lenne már.


Egyáltalán van megoldás? Mi a dolgok rendje ilyenkor?
Magamnak kellene kiszakítanom magamból.
Talán kifolyik és felszárad magától, idővel.

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

Mikor lesz vége?

Mindig beleesem, belebotlom ugyanabba a csapdába.

Ismét, ismét és ismét... majd ismét.

Minden alkalommal erősen elhatároztam: vége.

Talán nem vagyok elég erős, tán magamnak állítok csapdát.

Újra megpróbálom: vége!

o.O

Az agyam játszana veled.

De a szívem képtelen.