Tekintetem tekintetébe fúródott,
Egyikünk sem mozdult.
Az idő szaladt,
De a pillanat örökre megmaradt.
Álltuk egymás tekintetét -
Egyszer csak közelebb lép.
Váratlanul ért érintése
S dühös szenvedélye.
Engem még nem csókolt így soha senki -
Az álom véget ért.
Próbálom túlélni a valóságot,
S azóta várom azt
Ki teljesíti vágyamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése