2012. december 19., szerda

bocsánat.

csapj csak hozzám a buszon,
elviselem. majd tovább hallgatom
nevetésed. nagy az arcod, 
mínuszokban rá ne fagyjon a vigyor.
aztán fogsz, mint egy rongyot
s letörlöd, kitörlöd, ahogy tetszik.

nem nézel ki jól, tán baj van?
kérdeznéd, de helyette csak
gőgösen kijelented: te romhalmaz.
mit is tudsz te arról ... rólam.
vágjak jópofát neked, hozzád?
vágnék én hozzátok egyebet.

utazni kellene, épp most 
haragosan. bocsánatom nélkül.
hisz én már megbocsátottam, 
ha nem is szólaltál. nem 
mintha számítana, bárkinek is.
hallgass, ülj otthon egyedül.

haza kellene utazni. haza.
otthonodba, ahol várnak
narancssárga falak. oh...
hol van az már. idegen az
otthonod. teremts magadnak
újat. közbe meg ne fulladj
magadtól vagy ... könnyeidtől.

2012. november 12., hétfő

Add fel, kérlek...

Buta kis szerkezet. Mégis mit gondoltál - khöm, éreztél?
Nem volt még elég? Hogyan bírod ilyen soká? Széthasadok.
Honnan meríted az erőd? Feladnám...
Még meddig? Megtébolyultam már.
Hagyjuk! Kérlek, hagyjuk... Hagyd el!
Akard! Én akarom - hallod? Én akarom!
Most is alig lélegzel, mozogsz. Megéri?
Ez nyilvánvaló, tudod. De újra és újra befogadod.
Miért - hogy ismét földhöz vágjon? 
Ne dühíts! 
Folyton legyőzedelmeskedsz. Pedig próbálkozom, igazán.
Hagyd. Az ész érvek nálam vannak.
Érdekel? Minek is beszélek?
Gondolko... persze, persze. Az az én dolgom.
Lassan elsorvadsz, s utánad én is. 
Vagy hamarabb adom fel.
Nélkülem semmire sem mész.
Hogy Nélküle mire fogsz? Hadd mutassam meg!
Balga vagy. Hát nem tanultál mindebből?
Mindig ugyanazok a kérdéseim, az érzéseid.
És ha miattatok én is ostobaságot követek el?
Oh, már megtettem...
Ki dönti el melyikünknek lehet igaza?
Ha már érzel - érezd! Ez fáj! Ezt még én is ismerem!
Őröltség! Esztelenség! Nem teheted ez! 
Tanulj meg felejteni, add fel, kérlek...

2012. október 27., szombat

többre nem tellett



"nagy meleg pulóver ma a szerelem,          ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem?
a végén úgyis kiderül,          hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül
kell folytatni.         néhány perc alatt 
az aranysárga napból bíbor alkonyat           lett, és száll a teagőz,
a parkban fákat színez egy cerkával az ősz."


2012. október 17., szerda

szívd be.


értelek benneteket.
én is szeretek szédülni.
olykor többször is egymás után.
szédülni, aztán észhez térni.

2012. október 11., csütörtök

idézőjel.szemembe.idézőjel


jegyezd meg ezt a napot - 
igen, majd felejtsd el.
azt,        amikor a "barátod", 
azt amikor,   akire életedet bíznád,
hazudik. 


2012. október 4., csütörtök

2012. szeptember 23., vasárnap

vasárnapi ébredés

későre állítottam a vekkert, mielőtt szólt volna ébredtem.
fényben úszott a szoba, alig bírtam nyitva tartani szemem.
néhány pillanat, míg a kelő napba néztem, 
aztán rá.
takarójába burkolózva békésen aludt.
álmaitól nőttek ilyen hosszúra szempillái?
magamra húztam a paplant, visszahunytam szemem.
sütkéreztem még, mellette.


2012. július 31., kedd

Vörösen nedves




Megkaptuk az oly rég várt esőt. Most miért nem hagyjuk, hogy arcunkba csapjon?
Mielőtt elindultam azért magamhoz vettem a vörös ernyőmet - a biztonság kedvéért.
A hömpölygő vízben a lábamra tekintettem: a bokámig érő vörös tornacsukám színültig telt. 
Csak a fűzőimet sajnálom - amire hazaértem halvány rózsaszínné váltak. Megfulladtak?