"idővel valóra válik"

"Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában,
nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják,
hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."

                                                                   Márai Sándor

11.12.16.

Idegen szobában fekszem, 

elszökött az álmom s a plafont bámulom.

A kora reggeli fény 

beszűrődik a hatalmas ablakon.

Azért még sötét van.

A függöny mintája rávetül a falra, 

néhány helyen eltorzul,

máshol jól látszik a csipke árnyéka.

A régi fémpárkányon

kopogtat a decemberi eső.

-Gyere be! -gondolom.

Bárcsak már otthon lehetnék.

Sweet December

Kiléptem a kertbe

beleszagoltam a levegőbe:

érezni lehetett a közelgő

felhők illatát.

- ezt még anyukám is megmondta-

A süvítő szél arcomba csapta

a sárga, elszáradt faleveleket

s bebújt a blúzom alá:

csupasz bőrömet égette.

Úgy mentem végig a 

sötétedő kis utcán, 

mint egy hős - 

Széttártam két karom és

vártam, hogy felkapjon a 

viharos december esti szél.

November

fehér fenyegető töviseket növesztettek

a bokrok, fák, a megmaradt fű is.

vagy csak szilánkos ünnepi ruháját öltötte magára?

megfázott a lyukas kesztyűből

kikandikáló ujjam.

ízlelgetjük az ünnepet

csokoládé puding manduladarabkákkal

...

narancsdarabkás jobban ízlett - mindkettőnknek.

kora reggeli

Van a napnak egy szakasza, amikor nem is tudod hol vagy.

A hirtelen álmából ébredőt megtévesztheti.