2010. november 19., péntek

***



***

Vártam, hogy rám találj.

Aztán itt voltál ...és mindent összezavartál...
(amiben eddig sziklaszilárdan hittem leromboltad egy szempillantás alatt)
***


2010. november 17., szerda

Remember me

" Egyszer azt mondtad, hogy nyomot hagyunk az általunk megérintett életekben. Ez mindenkire vonatkozik? Vagy csak költői showder volt? "













"-Én a desszerttel kezdek.(...) Értelmetlennek tartom várni, mi van ha bárányevésközben ér a halál?
-Fenn áll ez a veszély?
-
Nem kizárt. Embóliát kapok, meteor csap az étterembe. Meghalok anélkül, hogy megehettem volna azt, amit a legjobban kívántam.
-
Ennek az esélye...?
-Tudod mit? ...Garantáld nekem, esküdj a lelked halhatatlanságára, hogy túlélem a főfogást... és akkor várok. De mielőtt válaszolsz, ha meghalok, azzal a tudattal kell továbbélned, hogy nemcsak, hogy becsaptál, de megfosztottál az egyetlen, utolsó örömömtől is. Az utolsó kívánságomtól. Kész lennél ekkora felelősséget vállalni az igazadért? ...Nyugi, kapsz belőle...
"



" Hogy mit csinálunk az életben...az lényegtelen. Csak az a fontos, hogy csináljuk... mert más nem fogja helyettünk.
Mint mikor belép valaki az ember életébe és az egyik felünk azt mondja messze nem vagyunk még kész rá, de a másik felünk azt mondja tegyük örökre magunkévá... "


2010. november 2., kedd

nemvárt beteljesedés


nem úgy kaptam,
amire vágytam
egy esztendeje.
itt állok a ködben,
de másvalakit várok, mint
egy esztendeje.

legtöbb álmom
már beteljesedett,
amit reméltem
egy esztendeje.
ki most mellettem áll
nem fújhatja el
a heges szél, mint
egy esztendeje.

megfakult arcok
emlékeimben,
amiket felidéztem
egy esztendeje.
bűntudatom nincs,
a tömegben is
más után kutatok,mint
egy esztendeje.

Vele, ki most
itt áll mellettem,
nincs vesztenivalóm.
szorítja kezem, rövid
egy esztendeje.
nem homályon keresztül
látom tekintetét,
mosolya s ölelése
valóságosabb, mint
egy esztendeje.


(azért csak az újra találkozás reményében)