Tíz éve más volt, meghittebb az ünnep. Vártam az angyalkát, éreztem a Karácsony varázsát. Mára megváltozott. Görcsbe rándul a gyomrom, ha a karácsonyi rohanásra gondolok. Aggódunk az ajándék, a díszek, a vacsora miatt. "Neked milyen lesz idén a karácsonyfán a dísz?" "Te az új cuccodba jössz-e az ünnepi misére?" "Mennyi pénzt kaptál keresztmamitól s a nagyitól?" "Milliós ajándéknak örülnék!" Külsőségek, azok a fontosak ma. De kérdem én hol a békesség, a családiasság? A szeretet még pislákol mindenkiben, de a sürgés-forgásban mindenki veszekszik mindenkivel. Kapsz megbocsátást s feloldozást? Bizonnyal ... mert karácsony van. " Miért csak karácsonykor ajándékozzuk meg egymást, borulunk egymás nyakába; miért csak ekkor gyűlik össze a család, s miért csak ekkor sütünk mákos kalácsot? Miért csak egy nap, egy este szeretünk?" Mindent felszínesnek érzek ... Csak engem érdekel, hogy mi van 'odabenn' ??? ... Talán nem ...
Szürke hétköznapjaidban, sosem tekintesz az égre? A szíved legmélyére? Elvegyülsz a rohanásban? ... Úgy érzed vacak a világ? Álmod szertefoszlik? Vágyad lehetetlenné válik? S gyermeknek lenni butaság? ... Nincs ki megfogja kezed? Az utad homályba veszett? A gond maga alá temetett? Nem tud vezetni hited? ... Minden hiábavaló? Miért várod az ünnepet, ha akciósan vásárolod s adod a szeretetet? S miért esik oly szépen kinn a hó?
...
Mennyi a megválaszolatlan kérdés? S az emberben felmerülő kétség? Válaszokat adni bölcsesség? Mire való s sok értetlenkedés?