Egyedül fekszem ágyamban,
hálótársam az ábránd,
melyet fél kézzel elhessegettem.
Álmatlan az éjszakám,
vergődöm a párnámon,zavarognak a gondoltatok.
Ha mégis elalszom,
az álom gyötör,
édes álom kínoz.
Nem hoz enyhülést az ébredés,
az álom elszállt,
nem emlékszem semmire már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése