Karácsony féle

Tíz éve más volt, meghittebb az ünnep.
Vártam az angyalkát, éreztem a Karácsony varázsát.
Mára megváltozott.
Görcsbe rándul a gyomrom, ha a karácsonyi rohanásra gondolok.
Aggódunk az ajándék, a díszek, a vacsora miatt.
"Neked milyen lesz idén a karácsonyfán a dísz?"
"Te az új cuccodba jössz-e az ünnepi misére?"
"Mennyi pénzt kaptál keresztmamitól s a nagyitól?"
"Milliós ajándéknak örülnék!"
Külsőségek, azok a fontosak ma.
De kérdem én hol a békesség, a családiasság?
A szeretet még pislákol mindenkiben, de a sürgés-forgásban mindenki veszekszik mindenkivel.
Kapsz megbocsátást s feloldozást? Bizonnyal ... mert karácsony van.
" Miért csak karácsonykor ajándékozzuk meg egymást, borulunk egymás nyakába; miért csak ekkor gyűlik össze a család, s miért csak ekkor sütünk mákos kalácsot?
Miért csak egy nap, egy este szeretünk?"
Mindent felszínesnek érzek ...
Csak engem érdekel, hogy mi van 'odabenn' ???
... Talán nem ...

Nem várok választ (?!)

Szürke hétköznapjaidban,
sosem tekintesz az égre?
A szíved legmélyére?
Elvegyülsz a rohanásban?
...
Úgy érzed vacak a világ?
Álmod szertefoszlik?
Vágyad lehetetlenné válik?
S gyermeknek lenni butaság?
...
Nincs ki megfogja kezed?
Az utad homályba veszett?
A gond maga alá temetett?
Nem tud vezetni hited?
...
Minden hiábavaló?
Miért várod az ünnepet,
ha akciósan vásárolod s adod a szeretetet?
S miért esik oly szépen kinn a hó?

...

Mennyi a megválaszolatlan kérdés?
S az emberben felmerülő kétség?
Válaszokat adni bölcsesség?
Mire való s sok értetlenkedés?

Csak elképzeltem

Megtetszett göndör fekete hajának csillogása.

• Megkérdeztem lefotózhatom-e!?

Nem válaszolt.

• Felelet helyett mosolygott és komolyan nézett, már-már vágyakozva figyelt ragyogó fekete szemein keresztül.

Holtpont

Egész éjjel fenn voltam és írtam.
Sikításom hallom s dühöngésem látom a sorok közt.

Kényszer

Érzelmeim kifejezése,

érzelmeim általi késztetés minden,
amit itt találsz!

Álmatlanság

Egyedül fekszem ágyamban,
hálótársam az ábránd,
melyet fél kézzel elhessegettem.

Álmatlan az éjszakám,

vergődöm a párnámon,
zavarognak a gondoltatok.

Ha mégis elalszom,
az álom gyötör,
édes álom kínoz.

Nem hoz enyhülést az ébredés,
az álom elszállt,
nem emlékszem semmire már.

Telelek

Új sapkát tettem a fejemre, régi vastag sálam kötöttem nyakamra.

Egész nap esett a hó.

Este bokáig hóban jártam; rugdostam a havat, nem sajnáltam a cipőorromat.

Felelőtlen voltam végre, gond nélküli.

Megcsúsztam, leestem -nem bántam- felálltam, továbbszaladtam.

Pihe-puha hóból csodásat alkottam : dobálóztam...

Fagyra enyhülés forralt bor, forró csoki s tea hoz...

A városban kigyúltak a fények.

Ének közben az emberekre gondoltam s hogy közeleg az ünnep.

...

Mégegy(ezer)szer

...


Csak még egyszer láthatnám -
érezhetném.
Csak még s vagy ezerszer ...

...