Valami más

Egy pillanat. Egy pillanat amikor szépnek, szebbnek láttam őt. Más volt, mint máskor.
Egymás mellet álltunk, szemben egymással; sütött a nap - lemenőben volt már- , fújt a szél.
Szemébe néztem- Gyönyörű volt. Zöld, de eddig a pillanatig barnának láttam.
Ekkor másmilyen volt.
Szólni akartam, de torkomon akadt a kérdés.
Elfordultam, elfordult. Elmúlt a pillanat.
Ő, a barátom, de abban a múló pillanatban több volt, valami más, valami szép.
Nem szerelem, nem vonzalom.
Valami szép. ZÖLD. Napsugár visszaverődés a szemében.
Most, behunyom szemem és még mindig látom a ragyogást a szemében.

-Cél-

Elégedettség közt az elégedetlenség?
Megvan mindened egy "nagyszerű" élethez. A társadalom középszintjén éled elégedett életed. Mégis elégedetlenkedsz, amikor "mások szépek" s a te orrod görbe, szemed kancsal, fogad csorba, bőröd ripacsos, csontod gyenge; s még akkor is ha "mások boldogok" és neked nincs pénzed a bankkártyán, nincsenek márkás cuccaid s menő barátaid.
Elégedetlenség közt az elégedettség?
Megvan mindened, hogy boldog légy.
Élj!
Tekints azokra kiknek sorsa kettétört s nincstelenek. Adj hálát Istenednek a puha ágyadért, boldog s boldogtalan pillanataidért. Ne könyörögj a halálért.
Fogadd el magad s elégedetten élj!

"Összegzés"

Távol.
Ismerősök ismerős lépcsőfokain ülve, a hegy messzi csúcsát bámulva. Reggeli napsütésen át, süvít sz őszi szél.
Ikerház"ak", ismerős udvarok, rokonok, barátok - vihogás, bambulás- ... Kisgyermeki egyszerűségben, egy kacajban felleltem fájdalmat, dühöt, szerénységet, huncutságot, büszkeséget, pimaszságot, szeretetet.
Est. Tömeg. Mp3. Alkonyatkor kattan a fényképezőgép. Sötétedés utáni bújócska. Összenézés.Sokak közt is magányra találni.
Csend.
Búcsúzás. Vonatrobogás.
Itthon.
Hiányzik az ismerősök ismerős kapunyikorgása.

Nosztalgia.

Szükség

Ezernyi gondolatomból egy.... Mielőtt létrehoztam ezt a blogot elgondolkodtam, hogy tényleg szükségem van rá? Végül is "itt vagyok". Szükségét éreztem annak, hogy írjak. Nem mintha egy üres füzet nem tette volna meg, amibe belevésem gondolataim, de mégis a 21. században élek. Néhanap úgy érzem a fejem széthasad a sok gondolattól, ami "itt bennt" kavarog. Ezek nem feltétlenül gondok, csak egyszerűen a GONDOLATAIM. Őket szeretném megosztani, még akkor is ha nem olvassa senki, csak a tudat, hogy maradandót alkottam... Gondolkodtam, hogy talán nem így kellene közölnöm gondolataim, érzelmeim, hogy talán jobb lenne ha egy barátomnak elmondanám, egy hozzám közel álló személlyel átbeszélhetnék mindent, de hát akkor hol marad az alkotás, a maradandóság. Majd rájöttem, hogy nem feltétlenül a közlés a lényeg, inkább saját magam megnyugtatásáért írnék, hogy tudatosuljon : a gondolataim megmaradnak. Annyi mindent szeretnék tenni még életem során, annyi mindennel szeretnék foglalkozni, ezeket mind átgondolni és tárolni nem tudom egy "szűk kis helyen". Ezer meg ezer oldalon keresztül tudnám részletezni emlékeim, jelenem, vágyaim képeit, megállás nélkül beszélnék és beszélnék, írnék, minden egyes kis részletet kigondolnék és elterveznék...talán megteszem. Most a leglényegesebb, hogy kivetíthessem és szemnek láthatóvá tegyem gondolataim, melyek MÉG zűrzavarosak.