Az órára pillantottam - milyen békésen jár a mutató.
Majd visszafordultam, kortyoltam egyet a mézes tejemből és magam elé bámultam.
Ismét az órára néztem - már elmúlt három perccel.
Arra gondoltam, hogy soha többé nem hozhatom vissza az elmúlt perceket, másodperceket.
Soha nem ülhetek ugyanúgy az asztalnál, 2o1o december 3o-án, amikor az óra tizenegy óra, harminchárom percet és negyvenegy, negyvenkettő, negyvenhárom másodpercet mutat -
Újra kortyoltam és az ablakon besütő téli napsugarakat néztem.
A óra ingája tovább lengett -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése