2009. október 24., szombat

A VÁLTOZÁS SZELE


"Amikor nem tudod, hogy most mi van..."

Keresek valakit a tömegben, a diszkófény elvakít. Keresem, kutatom, már a dübörgő zenét sem hallom.A egyszer csak megpillantom. A bárpultra támaszkodik, szórakozik. Micsoda srác!
A "zenés, táncos ismerkedési est" közepette káprázik a szemem: kit eddig kerestem, most előttem áll. Ketten vannak.
Egyformák, egyformán "édesek, szépek".
Tekintetem többször találkozott az egyikével, de kiével?
Mindketten rám figyelnek, "félpercre" rólam beszélnek. (
"Szalai Éva te vagy a mindenem/ Gumicukor vagyok a tenyereden")
Öröm száll meg.
Reménység fog el... talán idejön...
A reményt a szokott csalódottság váltja - Mégis mit képzeltem???







Hibiszkusz

Szorongás. Szívdobogás. Vágyakozás. Várakozás.
Kellemes napok teltek el, de ... hiányzik egy érzés ...
Valamit alkottam, valamit elhagytam.
Elevenen élnek bennem az emlékképek... Felejteni fogok, talán nem is emlékszem majd arcukra, a két egyforma "édes" arcra.
Emlékek, melyeket sosem felejtenél, arcok, melyeket örökre őriznél -
Bűntudat mardos. Megtenni és megbánni, nem tenni és sajnálni a mulasztást.
...Egy lépésre, egy karnyújtásnyira voltam attól amire vágytam, mégsem moccantam.
Értékrend változás.
Azt hitted szeretsz valakit, pedig nem. S kit igazán "szeretnél" azt hagyod elsétálni. Szeszélyes érzelem.
Remélem ... ... még láthatom s nem felejtem arcotok ...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése